Térkép - Sopron

Sopron (,, az ókorban , régies németül: Oedenburg) több mint hatvanezer lakosú megyei jogú város Győr-Moson-Sopron vármegyében, a soproni borvidék központja, a Soproni járás székhelye. „A leghűségesebb város” (latinul: Civitas Fidelissima). Magyarország egyik legrégebbi városa, a határhoz való közelsége miatt pedig kapcsolatot teremt hazánk és nyugati szomszédunk, Ausztria között. Műemlékekben a második leggazdagabb település Magyarországon, kereskedelmi szálláshelyeken eltöltött vendégéjszakák tekintetében pedig Magyarország 9. legnépszerűbb települése. 2016-ban ICOMOS-díjat kapott a Várfal sétány és a Várkerület megújítása. A város területén folyik át az Ikva, melynek forrása a Soproni-hegységben található, és amely a Hanság-főcsatornába torkollik. A félsziget-szerűen Ausztriába benyúló Sopron erős német kisebbséggel rendelkezik és hivatalosan kétnyelvű. Kedvelt úticél mind a burgenlandiak, mind a más tartományok osztrákjainak számára. Bécstől mintegy 70 km-re délkeletre, Budapesttől 210 km-re északnyugatra, Pozsonytól 64 km-re délnyugatra, Győrtől 78 km-re nyugatra, a Fertő-tótól pedig 10 km.-en belül délnyugatra helyezkedik el.

A mai Sopron területe az ősidők óta lakott volt, az első épületek azonban csak a Római Birodalom idején épültek. Scarbantia néven fontos római város volt, ugyanis két fontos kereskedelmi útvonal keresztezte itt egymást. A népvándorlás során Scarabantia hanyatlani kezdett, később a magyarok telepedtek itt le, majd megerősítették a római kori falakat és várrá alakították a települést. Ekkor nyerte el mai nevét a város, Suprun nevű ispánjáról. 1153-ban már jelentős városként említik. 1273-ban II. Přemysl Ottokár cseh király hadserege elfoglalta a várost, majd túszként magával vitte a város előkelőinek gyermekeit. 1277-ben IV. László visszafoglalta Sopront és szabad királyi város rangra emelte. A 14. és 15. század fordulóján mintegy négyezren éltek itt. 1441. február 25-én Luxemburgi Erzsébet 8000 aranyért cserébe eladta III. Frigyesnek a várost, a környező településekkel együtt, melyet Mátyás király vásárolt vissza 1463. július 19-én, a magyar koronával együtt.

1529-ben az oszmán hadsereg kifosztotta a várost, de nem foglalta el azt. Más városokból menekültek ide a magyarok a törökök elől, emiatt Sopron jelentősége nagyban megnőtt. A Habsburg-ellenes felkelések idején a város nem támogatta a lázadókat, Magyarország többi részétől eltérően a 17. század második felében pedig az ellenreformáció részeként felszámolták a különböző protestáns egyházak támogatását. 1625. december 8-án itt koronázta Pázmány Péter esztergomi érsek magyar királlyá III. Ferdinándot, a város főterén álló Kecske-templomban, mivel Pozsonyban ekkor pestisjárvány dúlt. 1676-ban tűz ütött ki a városban, melynek eredményeként a középkori épületek nagy része hamuvá égett, majd ezen épületek helyére épültek a belváros mai arculatát is meghatározó barokk épületek, megszületett a mai városközpont. A Tűztorony is ekkor épült újjá. A kurucok Thököly Imre vezetésével hadjáratot indítottak Bécs elfoglalására, I. Lipót pedig egy Bécshez közeli helyen szerette volna összehívni az országgyűlést. Először Pozsonyt választotta, de újra kitört a pestisjárvány, ezért lett a soproni városháza a végleges helyszín 1681-ben. 1753-ban nyílt meg a mai Magyarország területének első szénbányája (Brennbergbánya), Soprontól délnyugatra. Ugyanebben az időben fokozatosan lebontották a várost körülvevő várfalat és parkokat hoztak létre az eredeti vizesárkok helyén.

1896-ban Moritz Hinträger építész tervei alapján megkezdték Sopron új városházának építését. Az 1910-es magyar népszámláláskor Sopronban 33 932-en éltek (ebből 51,0% német, 44,3% magyar, 4,7% egyeb volt). Az első világháború után a város Ausztriához került, a háború utáni trianoni és saint-germaini békeszerződések által meghatározott Burgenland tartomány részeként. Ez nyugtalanságot váltott ki, melyet csupán népszavazás ígéretével tudtak csak lecsillapítani. 1921. december 14 és 16. között népszavazást írtak elő a hovatartozásról, melynek eredményeként a város és nyolc szomszédos község lakói nagy többséggel választották Magyarország fennhatóságát, Ausztriáéval szemben. A második világháború végén bombázások érték Sopront, majd 1945. március 6-án bevonult a Vörös Hadsereg. A háború után a helyi német ajkú lakosság többnyire kitelepült, legtöbben Bad Wimpfenbe költöztek. A városban jelenleg a lakosság néhány százaléka vallja magát német nemzetiségűnek, ennek ellenére a német nyelv még mindig a második hivatalos nyelve Sopronnak. 1989. augusztus 19-én került sor a páneurópai piknikre a város közelében, mely során a több száz kelet-német emigrált Nyugatra.

Sopron egyetemi város, 1919-ben költözött ide Selmecbányáról a Magyar Királyi Bányászati és Erdészeti Főiskola, amit ma Soproni Egyetemnek hívnak. A reformációban betöltött szerepe miatt a város 2016-ban elnyerte az „európai reformáció városa” tiszteletbeli címet. A város klímája és a környező hegyek és dombok nagyon kedvezőek a borászat számára. Becenevei közé tartozik még „a kékfrankos fővárosa”, melynek eredete egészen Napóleon idejéig vezethető vissza.

Magyarország nyugati határa mellett, az Alpokalján, Bécstől 60 km-re, Budapesttől 220 km-re található. A Soproni-hegység és Fertő tó melletti Balfi-dombság között, a Soproni-medencében, az Ikva és a Rák-patak találkozásánál épült. A környék mikroklímája kedvez a bortermelésnek; Sopron a „kékfrankos fővárosa”.